A felkészülés forgatagában sajnos nagyon kevés időm volt, nemhogy írni, levegőt venni. Ezért most két postban megpróbálom összefoglalni azt a rengeteg élményt, ami ért.
Lássuk az elsőt, a lovas túrát.
Szerdán befejeztem a life guard tanfolyamot, és bevallom őszintén, hogy hiányzik a vízben lubickolás, de semmi gond, mert van egy szép tó, ahol bármikor úszhatok. Na jó, nem bármikor, napkeltétől reggel fél 8-ig :) Tudtam már hogy kempingezős lovastúrára megyünk csütörtökön és pénteken, de szerdán azzal sokkoltak a lovas társak, hogy már aznap délután elindultak a többiek, és mi rögtön ahogy vissza értünk a táborba, utánuk megyünk. Ez azt jelentette volna, hogy 5-kor ha végzünk a tanfolyamon, amiből természetesen fél 6 lett, akkor jó esetben 7-kor el tudunk indulni, 8-ra odaérünk, lovakat meg magunkat lepakoljuk, vacsora a többiekkel, másnap 10 órás lovas túra, pénteken egy másik helyen lovas túra, majd haza, és amint haza értünk, etse 6-kor kezdődjék az orientációs hét. Ez egy kicsit kemény terv volt, és várakozásunknak megfelelően nem sok valósult meg belőle. Driaan, aki az egész túrát vezette, nem tudott az összeszedettség mintaképe lenni, de majd legközelebb.
Szóval hazafele jövet, természetesen rohanva és mindenkit sürgetve, realizáltuk, hogy a nagy lószállító, amibe 6-7 ló fér, a helyén áll, szóval a többiek sem mentek sehova. Sürűn bocsánatokat kértünk a töbiektől, akiket rohamtempóban haza rángattunk a szaunából és forró fürdőből.
Vacsoránál feltűnt Driaan, és elhívott, majd mondta, hogy mennek sushit enni, tartsak vele. Mivel minden lovas ment, így nem lehetett ellent mondani. Akkor most következzen egy pár szó néhány emberről. Ott voltak velünk: Stace, aki angol, 3. éve van itt, az irodában dolgozik, ő mindenkinek a mamája; Christie, talán róla már meséltem, nagyon kedve ausztrál de kanadai kis hegyi faluban élő lány, neki van a legszebb akcentusa a táborban; Mary Rosser, egy tündéri helyi lány, hiperaktiv, hiperhangos, de nagyon jólelkü és kedves; Joliee, egy dél afrikai lány, róla nem sokat tudok egyelőre. illetve a lovas csapat, Antoinette, egy csöndes dél afrikai lány, Nathan, egy ausztrál lovas srác, Simone, Amy, Driaan és én. Elmentünk, ettünk finom sushit, majd a csapat egy jorésze elment a helyi kocsmába, ahol találtunk pár fiút a táborból, meghívtak minket egy-egy italra, beszélgettünk egy jót, majd haza mentünk.
Csütörtök reggel a beharangozott 6 órás indulásból lett egy fél 8-as reggeli. 8-tól tartottunk egy megbeszélést az ebédlőben, majd 9 körül lementünk lovakhoz pakolni. Na ez nem ment egyszerűen. 11.45-kor sikerült elindulnunk. Mind a 8 ló a traileren, minden cucc a hatalmas Phan Hawg-ban (ez egy 3500ccm-es Ford dög, ami elhúzott 6 lovat) és egy kisbuszban, ami még 2 lovat húzott. Mentünk mentünk, amjd megérkeztünk a Yellow Gap nevű erdőbe. Lapkoltuk a lovakat, etettünk, itattunk, szánahálókat raktunk fel, mi is ettünk egy keveset, felnyergeltünk, és délután 4-kor el is indultunk. Shalomen lovagoltam, egy csodálatos arab lovon, nagyon jó volt, képzett, fantasztikus paripa :) Hát a 10 órás lovastúrának lőttek. Visszaértünk, etettünk, itattunk, tüzet raktunk, ettünk, ittunk, majd jól megfagytunk éjszaka. Másnap reggel kicsi kis kockává fagyva felkeltünk, felpakoltunk mindent a trailerre meg a Phan Hawg-ra, mivel másik 2 lóval már 2-en előző este visszamentek, és elindultunk egy DuPont nevű erdőbe. Itt van út lovaknak, remek moutnainbike-os utak vannak, amiről persze T. Péter jutott eszembe, illetve valószínűleg Laci és Karesz is élvezné! Ez sokkal szebb és élvezetesebb volt, folyók és vízesések voltak mindenhol, minden ösvény neve ki volt írva a kereszteződésekben, úgyhogy egy nagyon élvezetes 3 órás túrát tettünk. Visszaértünk a kocsihoz, felpakoltuk magunkat és a lovakat, és éhezve megékreztünk a táborba 4 óra körül. Lepakoltunk, elpakoltunk, és rájöttem hogy az elmúlt másfél napban csak le-, fel-, el- és elő-pakoltunk. Végül este 6-kor összegyűlt mindenki, és megkezdődött az orientációs hét, de ez legyen már egy új fejezet.
Képek a lovakról hamarosan, amint lesz időm flickr accountot csinálni, ne aggódj édesanya, majd megmutatom azt is! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése